Te megfelelő mennyiségű pihenést élsz meg? Vagy legalább is törekszer erre?

Ha folyamatosan kizsigereljük a testünket azzal, hogy nem szánunk elég időt a pihenésre, akkor annak hosszútávon számos következménye van a testben.

A mellékvese által termelt kortizol hormon feladata, hogy a testet stresszes, terhelt időszakok alatt segítse. Hogy ezekben a helyzetekben is azonnal alkalmazkodni tudjon a testünk.

De ha a test folyamatos túlterhelésnek van kitéve akkor ez a hormon egy ideig folyamatosan termelődik, majd ebbe a mellékvese kifárad. A folyamatosan termelődő kortizol miatt a szervezet állandóan készenléti állapotban van. Vagyis amikor éjszaka pihenni kellene akkor sem tud. Gyakoribb lehet a széklet, hasmenés.

Kezdetben magas kortizol szint mérhető, később, mikor a mellékvese már elfáradt leesik ez a szint. ilyenkor jelenik meg a fáradtság, ingerlékenység, csökkent aktivitás, alvászavar, hideg végtagok, gyakoribb vírusfertőzés.

Ilyenkor a szervezet, igyekszik máshonnan előállítani a kortizolt, ha még mindig nem szántunk időt a pihenésre, akkor kénytelen a test a progreszteronból előllítani. Ebből következik a hormonháztartás felborulása.

A kortizol tulajdonképpen minden energiaforrást gyorsan elérhetővé tesz. Megemeli a vércukorszintünket, gátolja a cukor raktározását,  beindítja a zsírok lebontását, az immunrendszer működését is csökkenti, hogy a teljes figyelem az energia felhasználhatóságán legyen. Egy átmeneti túlélőgéppé változtatja a testünket. Ez mind jól hangzik egy fogyókúrázónak. De ez az állapot nem arra van kitalálva, hogy folyamatosan fenntartható legyen. Mivel a testnek ugyan olyan fontos minden szerv. Szeretne az egész testre figyelni. 

Mint ahogy te is tudsz egy ideig csak egy feladatra fókuszálni és ez alatt minden mást háttérbe szorítani, de ha ez a helyzet huzamosabb ideig áll fent, akkor mi annak a következménye az életedben? Ha csak például folyamatosan a munkádra figyelsz és közben sem a családodra, sem a barátaidra nem szánsz időt? Valószínű, hogy azok a kapcsolatok előbb-utóbb ennek kárát látják. Elhalnak. 

Megéri ez? 

Vagy jobb lenne ha terveznél, hogy mikor mennyi időt szánsz pihenésre, a környezetedre?

És persze adódnak helyzetek, de kell ezeknek határt szabni és időnként megvizsgálni az életünket, hogy így szeretnénk élni?

A felé haladunk nap-mint nap, ahogy tervezzük az elkövetkezendő hónapokat, éveket?