Elég közvetlen kapcsolatom van a vendégekkel. :) Megtisztelnek azzal, hogy megosztják véleményüket, tapasztalataikat, ötleteiket, sikereiket, de van, hogy " kudarcaikat "is. 

Amit én semmiképpen nem így neveznék. Miért??,

Sokszor hallottam önostorozva, bűntudattal, hogy "melléettem" .

Nekem erről az a véleményem, hogy ne legyünk ilyen szigorúak magunkhoz. Természetesen a célt tartani kell, kinek milyen étrend segíti a változást, gyógyulást. De ha már egyszer egy hete fagyival álmodunk, akkor egy gombóc nem fog akkora kárt okozni, mintha kibírnánk még egy hetet, utána  pedig megesszük az elmúlt és elkövetkező heteket is 2 nap alatt. Az ez után járó bűntudat és ez a sokkal nagyobb kilengés nagyobb kárt okoz a testnek, mint az az 1 gombóc fagyi.

Ráadásul a testünkben lévő sejtek, akik eddig számukra nem megfelelő tápanyagot kaptak, egy részük fellélegzik, megkönnyebbül, megújul, a megfelelő étrend által,  de egy részük kívánni fogja az addigi szennyező anyagot is. Hiszen nem lettek a sejtek átprogramozva hirtelen. 

Mint ahogy a lelki sérüléseket sem tudjuk egyik napról a másikra átírni, ott is több lépcsőben sikerül eljutni oda, hogy elhagyjuk negatív szokásainkat. Ugyan így van a táplálkozással is. 

Ez nem azt jelenti, hogy mindig megengedhetjük magunknak azt, amit éppen kívánunk, hanem, hogy igyekezzünk egyensúlyt tartani. Például kitűzhetjük, hogy mikor van olyan nap, hogy akkor ha kívánunk valamit akkor azt jó érzéssel elfogyaszthatjuk.

Milyen érzés lenne, ha úgy állnál hozzá, hogy végigcsináltál a tervből pl. 2-3 hetet és most megengeded magadnak, hogy a kívánt ételt örömmel elfogyaszd? 

Kívánok ehhez örömöt és kitartást. :)