Bár nem szeretem a diéta szót használni, mert általában jön hozzá egy olyan érzés, hogy valamiről le kell mondani, megvonások jönnek és ebből következik, hogy majd holnaptól, majd hétfőtől elkezdem. Tehát a halogatások sorozata adódik ebből.

Neked lenne kedved egy ilyenbe belekezdeni, amihez ezek az érzések társulnak? 

Olyan, mintha betuszkolnának egy olyan helyre, ahova nincs kedved menni, csak muszáj.

Mi lenne, ha ezt egy kicsit másképp közelítenénk meg és a lemondásokkal teli diéta szót ÉLETMÓDVÁLTÁSNAK tekintenénk?

Mi lenne ha a kedvenc ételeidet fogyaszthatnád?

Hogy lehet ezt kivitelezni?

Meg kell nézni, hogy mi az, amit kerülnöd kell, akár a fogyás a cél, akár az emésztés helyreállítása.

Mivel lehet ezeket helyettesíteni, hogy az élmény megmaradjon?

Ami után azt fogod érezni, hogy az elfogyasztott étel nem teljesen volt ugyan az amit megszoktál, de inkább csak szokatlan volt az íz, az élmény része megmarad és a bűntudat sem következik az étkezés után.

Például egy csülök pékné módra édesburgonyával a hagyományos helyett. Vagy egy kakaós csiga eritrittel, egészségesebb liszttel. 

Igen, nem lesz ugyan az, de tudod, hogy magadért teszed, a célod eléréséért. És ez örömet és elégedettséget okoz.

Főleg ha ott van mellette az a szabadság érzés, hogy van egy-egy JUTALOMÉTKEZÉS, vagy jutalomnap. Amikor úgy döntesz, hogy megengeded a régi hagyományos csülköt burgonyával, a kakaós csigát a kedvenc pékségedből. És ha ezt nem napi szinten csinálod, hanem csak a kitűzött jutalomnapokon, akkor máris sokkal könnyedebben tudod csinálni, anélkül, hogy megvonások sorozatának élnéd meg az egész utat, ami a célod eléréséhez vezet.

Miért van szükség a jutalométkezésre?

Mert megadja azt a szabadságot, hogy nem végleg kell lemondanod mindenről, csak időközönként.

És hidd el, egyre kevesebbet fogod kívánni azt, amire egyébként nincs szüksége a szervezetednek, ha megérzed, hogy a kevésbé megszokott ízek sokkal jobb érzést, könnyedséget adnak a testednek, megszűnnek a panaszaid. Elmúlik a vágy a szükségtelen ételek után.

A testünkben élnek "jó" és "rossz" sejtek. A rossz sejtek kívánják az édességet. Hiába kezdesz neki egy teljes megvonásos diétának, csak ideig-óráig fogod tudni csinálni, a kitartásod mértékétől függően. De mivel közben a rossz sejteket éheztetted előbb-utóbb rettentően kajáért ( többnyire édességért) fognak kiabálni. Vagyis addig fogod tudni csinálni a megvonást, amíg felül fogsz tudni ezen kerekedni. Utána pedig elvesztve minden önkontrollt bekerül a fél hűtő a pociba. Akkor volt értelme a megvonásnak? 

Sokkal hosszabb folyamatot lehet végigcsinálni, ha időnként kisebb önkontrollt kell gyakorolni és kitűzöd, hogy mikor ehetsz nem túl kedvező dolgokat. Majd ezt egyre ritkábban teszed, ez alatt több jó anyagot juttatsz a jó sejteknek és némi mennyiséget a rosszaknak, majd egyszer csak ők elfogynak és már nem fogod kívánni a rossz dolgokat.  Mert közben a jó sejtek felerősödtek és már ők vannak többségben, ők diktálnak, hogy mit kívánsz. És mivel ez nem 1 hónap alatt zajlik le, ezért hosszútávon én ezt látom megoldásnak. 

Ez egy folyamat, amit ha megengedsz magadnak, élvezni is lehet. :)

Bűntudat nélkül!!

Erről egy másik bejegyzésben írtam.

Ha szeretnél ehhez segítséget, akkor várlak egy Spirituális Táplálkozási Tanácsadásra.

A kapcsolatot itt találod.